MENÜ

Mielőtt a családi tűzhely kihűlne

"Régebben minden olyan jó volt. De mára valahogy megváltozott. Úgy érzem, valami eltörött közöttünk... Megromlott a kapcsolatunk és nem tudom, mit kellene tennem..." A segítséget kereső(k) számára bizonyára ismerősek ezek az érzések, ezek a mondatok. Nagy dolog, ha ebben a helyzetben van még annyi lelki ereje, hogy hozzáértő segítséget kérjen! A "valami megváltozott, valami eltörött" érzés mögött sokszor olyan mélylélektani tartalmak és dinamikák húzódhatnak meg, amelyek felismerése és megváltoztatása bizony szakszerű megközelítést igényel. A változás mellett elkötelezett kitartó munka azonban meghozhatja a gyümölcsét. Ennek előmozdítása feladata és célja a jó terapeutának is.

Segítség, meddő vagyok?!!!

A párkapcsolati zavarok gyakori megnyilvánulási módja lehet azok testi tünetekben való megjelenése. Ilyen lehet az is, amikor a (házas)pár minden erőfeszítése ellenére sem tud eljutni a gyermekkel való megajándékozottság állapotába. Sietve hozzá kell tenni, hogy a meddőség témája ennél természetesen jóval komplexebb kérdés és okait vizsgálva több irányba is szükséges kitekinteni. Azonban, mint sok más pszichoszomatikus, testi tüneteket produkáló lelki zavar esetében, miután az endogén, szervi eredet az orvosi kivizsgálások tükrében kizárható, célszerű a probléma lélektani megközelítése is. A párterápiás segítségnyújtás; az önbizalmat/alkalmasság érzését fejlesztő egyéni kísérés hatékony eszköz lehet. A meddőség hátterében állhat esetenként pl. a korábbi abortusz, a miatta érzett bűntudat; az önértékelés zavara és a párkapcsolat érzelmi terheltsége.

Magatartászavaros gyermek a családban

A pár – és családterápiás szakirodalom kevésbé szép kifejezéssel index páciensnek vagy tünethordozónak nevezi azt a gyermeket, aki a családi rendszer valamiféle díszfunkcióját (pl. szülők párkapcsolati problémáját) sajátos módon, különféle magatartászavarokban jeleníti meg. Dolgozni gyakorta nem kizárólag a gyermekkel, hanem a szülőkkel vagy az egész családdal célszerű, hiszen a probléma e komplex rendszer sajátja. A gyermek "csupán" tünetekkel jelzi, hogy valami nincs rendben a családban...

Miért vagyok még mindig egyedül? Avagy a "kényszer – singl"

Az extrémen individualizálódott, önmagát a másik személytől nagy kerítésekkel vagy több ponton zárható biztonsági zárral elszeparáló társadalom tagjainak nagy és kínzó kérdése ez...azonban a kölcsönös bizalmatlanság érzés – élménye nem feltétlenül az ő bűnük. Olyan társadalmi keretek között, mint amilyet elszenvedni kényszerülünk, és mint amilyenbe, mint "kész" – be sokan beleszülettek, bizony nem csoda, ha a kapcsolatteremtés, különösen az intim párkapcsolat megteremtése nem könnyű...

Kevés az önbizalmam, értéktelen vagyok (egyéni személyiségfejlesztő-kísérő "tréning"). Ugyancsak nehéz értékesnek gondolnia magát annak az embernek, aki ha körülnéz e világban, azt látja (azt veszi észre), hogy nála mindenki másnak jobban megy: villák; nyaralók; BMW X5; tökéletes "pasik" és tökéletes nők; elismerés a munkahelyen. Fontos azonban rámutatni, hogy az értékesség élményét nem feltétlenül csak e látható jutalmak adhatják meg az embernek. Sőt! Az önbizalom és értékesség élménye olyan belső lelki tartalom, amelynek sérültsége vagy egészséges volta, megléte vagy meg nem léte a külső anyagi teljesítménytől független. Ráadásul a személyiségfejlesztés munkája közvetett módon az anyagi jobblétet is magával hozhatja. Az önértékelésében stabil ember hatékonyabban "adhatja el magát" ebben a világban...

Asztali nézet